Észrevetted már, hogy bármit is hoz létre az ember, az soha nem tökéletesedik magától, hanem azonnal elkezd tönkremenni? Egy új autó, ha kigurul a szalonból, máris veszít az értékéből. Nem így az élőlények: a facsemete általában olcsóbb, de a kivágásra kész nagytestvérének már borsos ára van. Vagy a kismalac is olcsóbb, mint a levágásra, eladásra kész felnőtt egyed.
Az ember jelen tudásunk szerint nem képes arra, hogy életet hozzon létre, bár folynak kísérletek, ide sorolható a mesterséges intelligencia, vagy az őssejt kísérletek. Mégsem tudjuk, hogy valaha is eléri-e az emberiség, hogy élettelenből valódi élőlényt hozzon létre. Ha létre is hozná, akkor sem dőlne meg az az állítás, miszerint élőt úgy tűnik, csak élő szervezet képes létrehozni, hiszen az ember maga is élőlény. Az élet spontán nem jön létre, a természetben legalább is jelen tudásunk szerint nem figyelhető meg ez a folyamat.
Mégis ki hozta létre az életet a földön? Egyesek szerint UFO-k, akik szintén élőlények, ezért ez sem válaszolja meg, hogy az élet végső soron honnan származik. Önmagától képes volt kifejlődni? Jelenlegi ismereteink alapján az élő és élettelen létezők között hatalmas határ tátong:
- Egyrészt míg az élettelen dolgok folyamatosan engednek az entrópia törvényének (azaz korrodálódnak, tönkremennek, pusztulnak), addig az élőkre épp az ellenkezője igaz (öngyógyulás, növekedés, szaporodás).
- Másrészt túl sok dolog együttállására volt szükség ahhoz, hogy az élet létrejöjjön, aminek a valószínűsége - ha belevesszük a szén, a megfelelő hőmérséklet, fény, stb. feltételeit - közel nulla. Nem beszélve arról, hogy annak is kicsi volt a valószínűsége, hogy az ősrobbanás után egyáltalán az élettelen anyagok megmaradjanak. Stephen Hawking erről így ír: „Ha a tágulás sebessége egy másodperccel az ősrobbanás után csak 100 kvadrilliónyi résszel kisebb lett volna, az univerzum még az előtt magába roskad, hogy elérte volna jelenlegi kiterjedését." (Hawking: Brief History, 138. fordítás: Francis S. Collins: Isten ábécéje, 92.)
„Ha valaki azt állítja, hogy az élet és az ember a puszta véletlen műve, nincs oka, nincs célja, az evolúció tévedése, akkor tulajdonképpen azt állítja, hogy a világban magában nincs értelem. A világnak és a benne folyó eseményeknek nincs oka és célja. Az ember az értelmetlenség tengerén evez az értelem csónakjában. Vagyis próbál megérteni valamit, aminek végső soron nincs értelme és célja."
(forrás: Joseph Ratzinger, későbbi XVI. Benedek pápára hivatkozva Székely János: A hit kapuja 34.)