Van Isten?
az egyház bűnei
_______
Amikor azt látjuk, hogy a templomba járók nem jobbak, mint mások - sőt, akár rosszabbak is -, akkor hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy maga az Egyház (tanítása) sem hiteles.
Sötét középkor?
Boszorkányok, tudósok kivégzése, keresztesek
Búcsúcédulák
Az Egyház mindig a pénzünket akarta?
Egyház és Biblia
Az Egyház letért az evangélium útjáról?
Cölibátus, pedofília
Papi nőtlenség?
Mi van az áldozatokkal?
1. Sötét középkor?
Boszorkányok, tudósok kivégzése, keresztesek
Sötét volt a középkor?
„Sötétnek" először állítólag Petrarca nevezte az 1300-as években, aki a római kultúra hanyatlására célzott, ebben igaza volt. Ekkoriban a kultúrát, a stabilitást, a mércét az Egyház jelentette, egyfajta fény volt a népvándorlás okozta sötétségben. Egyes ateista értelmezések mégis az Egyház által hozott szellemi „sötétségre", vallásos tudatlanságra értik, amivel nem, vagy csak részben tudunk egyetérteni. A kora középkor kolostoraiban és egyetemein olyan szellemi élet folyt, ami megalapozta a későbbi Európa fejlettségét.
Boszorkányégetések, inkvizíció:
A középkorban a nép sokszor azokat is boszorkánynak tekintette, akik nem ismert praktikákat használtak gyógyításra, pl. gyógynövény-keverékeket, vagy ha azt gondolták, hogy miattuk történt balszerencse (pl. szemmelverés). Röviden: tudatlanság és babonaság.
A boszorkányok létezését viszont ma sem tagadhatjuk, általában sátánistának nevezzük őket. Démoni erőket hívnak segítségül (akár azt állítva, hogy angyalokhoz szólnak), és általuk természetfeletti tetteket is képesek végrehajtani. Nem egyszer beavatást várnak el, és szellemi jelenlétről beszélnek. A konkrét sátánistákon kívül az előbbiek miatt ide sorolhatók a New Age irányzatai, az ezotéria, okkultizmus, az újpogány gyakorlatok és a szabadkőművesség is. Az Egyház máig ellenzi ezeket.
A korabeli szándék jó volt: a Sátánhoz köthető praktikákról lebeszélni az illetőt, vezeklésre bírni, hogy ne okozzanak kárt a közösségben. Az Egyház - mint a hit és a lelki megkülönböztetés mértékadója - ebben a helyzetben óhatatlanul érintett volt. Több esetről tudunk, ahol az Egyház a felhergelt néppel, állami szervekkel szemben kifejezetten a vádlottak megmentésére sietett. 1654-ben Luzernben 15 gyereket vettek át a milánói inkvizíció hatáskörébe, hogy felmentve őket megfelelő családokhoz kerüljenek. Sokszor reménykedtek a vádlottak, hogy nem az állami, hanem a kegyesebb egyházi ítélőszék elé járulhatnak. (forrás: Székely János: A hit kapuja)
Akkoriban ráadásul etikusnak tartották a halálbüntetést, amennyiben az a közösség fennmaradása, békéje érdekében, önvédelemből történik. Ezt az Egyház ma is tanítja pl. háborús önvédelem esetében, de bíró általi ítéletként lényegében ellenzi (YouCat 381 és KEK 2267), hiszen az élet Istené, illetve lehet, hogy a bűnös idővel megjavul.
A kínzásokkal pedig a korabeli ember gyilkosság nélkül akarta elérni, hogy többször ne gyakoroljon sátáni praktikákat az illető. Szomorú, de valószínűleg nem volt jobb ötletük erre, mint testi fenyítést alkalmazni. Mai szemmel persze nem cselekedtek helyesen.
Ha volt is logika a boszorkányüldözésben, nem tagadhatjuk, hogy bizonyára további visszaélések is történtek, sőt, az eretnekekkel (a katolikus tanítás pontjaival ellentéteset tanító személy) szemben tanúsított hasonló eljárást sem helyeselhetjük. A korabeliek hozzáállása ugyanarra az önvédelmi gondolatra alapozott: a közösség számára káros, bomlasztó egyéneket meg kell büntetni. Ezen az evangélium fényénél ma már minden felekezet, sőt, általában a világvallások is túl tudtak lépni, hiszen mindenkinek joga van a saját hitéhez.
Mi van a kivégzett tudósokkal?
A leghíresebb tudósok között kevés van, akiket valóban kivégeztek az Egyház nevében:
- Kopernikusz és Kepler életükben békében vizsgálhatták az eget. Kopernikusz művét csak a Galilei-féle eljárás folytán helyezték indexre (tiltólistára), Keplerét mégkésőbb. Azt megelőzően Luther és Kálvin bírálta, a pápai udvarban azonban nyitottságra talált elméletük.
- Giordano Bruno-t 1600-ban valóban máglyán égették el, többek között azért, mert állította, hogy nem a Föld a végtelen univerzum közepe. 8 vádpontjából 6 azonban teológiai jellegű volt (pl. Krisztus istenségét kérdőre vonta és boszorkány praktikákkal is vádolták).
- Galileo Galilei stílusával erősen próbára tette mind tudományos ellenfeleit, mind az Egyházat (a pápát ostobának nevezte). Mégsem végezték ki, csak háziőrizetbe helyezték, és tételei megtagadására utasították. Csodálták munkásságát, így lényegében haláláig engedték őt dolgozni. Az Egyház a későbbi korokban rehabilitálta őt, munkásságát elismerte, hamvait a firenzei Santa Croce bazilikában helyezték el. Hozzátartozik, hogy Galilei a katolikus tanításokat kifejezetten megvallotta, és boszorkánysággal sem lehetett őt vádolni.
- Charles Darwin, az evolúcióelmélet atyja jóval később élt, a Katolikus Egyház részéről pedig már nem kapott hivatalos kritikát, ahogy a későbbi tudósok sem.
Valóban voltak és vannak nézeteltérések az egyházak és a tudomány között, általában olyankor, amikor olyan felfedezések történnek, amik a jól bevett, az Egyház által is beépített régebbi elméleteket támadnak meg. Ilyen volt a fent említett heliocentrikus világképpel kapcsolatos válság, de ehhez hasonlít napjaink Amerikája is: nem köztudott, de az USA-ban máig tömegek utasítják vissza az evolúcióelméletet. Ilyenkor a hívők a hitüket védik, ok nélkül: a valódi tudomány sosem képes ellentétbe helyezkedni a valódi hittudománnyal, hiszen leegyszerűsítve egyik az anyagvilágra, a másik a túlvilágra, a szellemvilágra fókuszál.
Keresztes hadjátatok:
Az első keresztes hadjáratok célja a pápa felszólítására a szentföldi keresztények és szent helyek védelme, Bizánc megsegítése és a muszlim hódítás megfékezése volt, de már korábban, és a későbbiekben is csatáztak keresztények más vallásúak ellen (pl. Nagy Konstantin császár saját népével szemben, a frankok a pogány mórok, avarok és magyarok ellen, vagy katolikusok eretnekek, protestánsok ellen és fordítva). Még a nándorfehérvári csatát is keresztes csatának nevezi a köztudat.
Jézus lebeszélte tanítványait a fegyveres harcról (Mt 26,52). A szegények, elesettek védelmét és az önvédelmet fontosnak tartja az Egyház, enélkül megszűnne a földi igazságosság - Jézus is elismerte Pilátus Istentől kapott hatalmát (Jn 19,11), mikor megvádolták, nem hagyta szó nélkül a dolgot (Jn 18,23), illetve mindezt az igazságtalan bíróról szóló példabeszéd (Lk 18,1-8), vagy a tolvajról szóló hasonlat (Lk 12,39) is alátámasztja -, de a rosszat csak jóval győzhetjük le (Róm 12,21), rosszal nem.
A szentföldi csaták egy része nagy melléfogás lett, az elesettek védelmezése helyett hódítással, mészárlással, fosztogatással. Talán máig a legnagyobb szégyenfolt a gyermekek keresztes hadjárata és Konstantinápoly kifosztása, még ha ezek nem is pápai felhívásra történtek.
Mi az Egyház felelőssége?
Tudnunk kell, hogy az állami inkvizíció, az indiánok mészárlása és egyéb híres szörnyűségek a pápa akaratával már legtöbbször az adott korban sem egyeztek, mégis sok, magát kereszténynek nevező ember követett el égbekiáltó bűnöket.
Tudnunk kell azt is, hogy II. János Pál pápa nyilvánosan bocsánatot kért az Egyház minden elkövetett bűnéért. Ez nem jelenti azt, hogy az Egyház ennyivel meg akarja oldani a fent olvasható súlyos történelmi problémákat, de kifejezi bánatát és együttérzését azokkal szemben, akik annak idején egyházi személyek és keresztény hívek túlkapásai miatt szenvedtek.
2. Búcsúcédulák
Az Egyház mindig a pénzünket akarta?
Mit jelent a búcsú?
A katolikusok az elkövetett bűneiket Jézus parancsának megfelelően szentgyónásban viszik Isten elé (ezt hagyta meg az apostoloknak (Jn 20,23) és Péternek is, az apostolok vezetőjének (Mt 16,19)). Ez a hatalmas lehetőség nem összetévesztendő a búcsúval. A gyónás megadja Isten megbocsátó kegyelmét, így az embereket megmenti a kárhozattól (pokol), de a bűn kijavítása, kiengesztelése ezzel nem feltétlenül teljesedik be. Pont úgy, mint egy szokásos bocsánatkérésnél: kevés ezt megtenni, a hibát helyre is kell hozni. Ez lenne a búcsú.
Hiszen - bár Jézus elszenvedte a bűneinkért járó büntetést - Pál szerint ki kell egészítsük, „ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak javára." (Kol 1,24). Nem mintha hiányozna belőle valami, mégis szenvedésünkkel, imádságunkkal egyesülhetünk az ő áldozatával magunk és mások javára. Ez egybevág több, a Bibliában olvasható bűnért járó büntetés szemléletével is, mint Ádám és Éva esete (Ter 3,16-19), Dávid király büntetése (2Sám 12,13-14), vagy az Újszövetségben a bűnt elkövető keresztényekre kirótt büntetés ténye (1Kor 5,2 és 2Kor 2,6). Ez utóbbi gyakorlat maradt meg az Egyházban a gyónásban adott elégtétel és a búcsú formájában.
Az Egyház régtől fogva, a péteri oldás és kötés hatalmát gyakorolva különleges alkalmakkor egyszerűen teljesíthető vezeklési gyakorlatokat hirdet, amiket, ha valaki teljesít, az említett ígéretnek köszönhetően mentesül minden büntetéstől. Ilyen búcsúkat hirdetnek általában a templomok titulusának ünnepén, de egyes búcsújáró helyeken minden nap el lehet nyerni a teljes búcsút. Engesztelő áldozatot és búcsút vállalhatunk a saját és mások bűneinek engeszteléséért is (lásd az imádságról szóló fejezetet).
A teljes búcsú elnyerésének feltételei:
- Ha bűnt követtünk el, a búcsú alkalmával őszinte bűnbánat és szentgyónás, az ott kapott elégtétel elvégzése (ha addig elvégezhető).
- Néhány, a kegyhelyen elmondott imádság a pápa szándékára felajánlva: Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.
Mi volt a búcsúcédula?
A középkorban és a kora újkorban tömegek hittek ezekben a tanításokban, ugyanakkor sajnos kevés ismeretük volt Isten kegyelméről. Valószínűleg rettegtek a pokoltól és a tisztítótűzben rájuk váró szenvedésektől, ezért rendszeresen jártak gyónni és a teljes búcsú elérése is visszatérő céljuk volt, nehogy a tisztítótűzbe jussanak egy le nem töltött bűnért járó büntetésük miatt.
Akkoriban sokkal komolyabb elégtételeket szabtak ki és a teljes búcsú elnyerése is más feltételekhez volt kötve. Volt, amikor a búcsút cédulákon, egyfajta igazolásként állították ki, amiket a hívek megvásárolhattak, bár ez a gyakorlat nem mindenhol terjedt el. A pápa kezdetben engedélyezte, sőt, szorgalmazta is, hiszen bevételt jelentett a helyi egyházaknak, az abból befolyó részesedés pedig Rómának, ahol az építkezéseket is támogatni akarták valamiből. Tetzel János hithirdető jelentette az utolsó cseppet a pohárban, tevékenységét követően indult meg a reformáció, aminek árnyoldalai mellett egyik gyümölcse, hogy a búcsúcédulákat az Egyház betiltotta.
Elméletileg valóban egyfajta áldozat, vagy vezeklési mód, igaz felajánlás lehet a pénzbeni adomány is jó célokra, de ezzel akkoriban az egyház vezetősége sajnos visszaélt: gyakorlatilag pénzért árusította Isten kegyelmét, ami főbenjáró vétek.
Gazdagság?
Igen, az egyházi tekintélyek a történelem folyamán nem egyszer vállalhatatlan fényűzésben éltek, hatalmi harcokban vettek részt, a bíborosok államférfiak voltak. A simóniát (egyházi hivatal betöltése pénz érdekében) az Egyház hivatalosan mindig elítélte (az ApCsel 8,18-19 alapján), de sajnos nem tudta a történelem folyamán mindig érvényesíteni tanítását. Sőt, egyes reneszánsz-kori pápákról tudjuk, hogy a Vatikánban nyilvánosan látható szárítóköteleken a pápa gyerekeinek pelenkái rendszeresen száradtak, nem voltak titokban nőügyeik. S bár ezek nem vallási tévedések, hanem az egyes személyek vétkei, mégis olyan csúnya túlkapások, amik erősen aláásták az Egyház tekintélyét, hitelességébe vetett hitet, kellőképpen ágyazva meg a protestantizmus térnyerésének. Nagy kegyelem, hogy mindezek ellenére az Egyház megmaradt, a pokol kapui nem diadalmaskodtak rajta (vö. Jézus ígérete: Mt 16,18), sőt, azóta sokat tisztulhatott.
Perselyezés?
A mai napig gyakorlat, hogy katolikus templomokban perselyek vannak kihelyezve, vagy a szentmisék közepén perselyekkel járják végig a padokat. Ennek oka az őskeresztény korokban gyökerezik: a liturgia szövege arról beszél, hogy a pap áldozata egyesül az emberek áldozatával, a kenyeret, a szőlőt, amiből Krisztus teste és vére lesz, az emberek munkája termeli meg. Az első századokban szeretetlakomák jellemezték az ún. eucharisztiákat (itt: istentiszteletet, szentmisét érthetünk alatta), amihez a hozzávalókat a hívek ajánlották fel, ami komoly logisztikát igényelt. Később, mivel sokkal egyszerűbb volt a közösség pénzéből megvásárolni a hozzávalókat, és további költségek is felmerültek az épületek, a szolgálatot végző személyek fenntartására, lassan átálltak a pénzbeni adományokra.
Országonként változik, hogy a katolikusok mennyi hozzájárulást kérnek a híveiktől a fenntartás érdekében, Magyarországon nagyon alacsony ez az összeg, egy-egy kisebb település rendszerint módosabb egyházközségek segítségére szorul. Más felekezetek sok esetben az Ószövetségben meghatározott 10%-ot kérik (pl. Lev 27,30). Német nyelvterületen sokkal szigorúbbak az adózási szabályok, aki nem fizeti be a magas egyházadót, attól az esketést, temetést is megtagadhatják. A Magyar Katolikus Egyházban ennél jóval engedékenyebb rendszer van érvényben. Ahogy templomonként is más és más a szokás: van, ahol szentmisén körbejárnak egy persellyel, és aki szeretne, dobhat bele. Máshol csak egy kosár van kihelyezve, és az tesz bele, aki szeretne. Sokféle eltérő gyakorlatot láthatunk.
Ki tartja el az Egyházat?
Egyes egyházi vezetők a történelem folyamán - visszaélve a hatalmukkal - sajnos valóban szerettek volna a hívektől vallásos indokokat keresve pénzhez jutni, ami elítélendő cselekedet. Nem elítélendő ugyanakkor az az elgondolás, hogy az Egyházat elsősorban nem az államnak, nem az adófizetőknek, hanem saját híveinek kell eltartania, amit a hívek felajánlásaiból, adományaiból tehet meg. Más szempontból az Isten-imádat egyik erőteljes jele, ha a hívő jó célokra, pl. betegek, vagy szegények megsegítésére, étkeztetésre, vagy az egyházközség működésére ajánlja fel fizetésének bizonyos százalékát. Jézus megdicséri az özvegyasszonyt, aki bár csak két fillért dobott be a perselybe, mégis többre tartotta felajánlását, mint a gazdag emberek fölöslegükből adott adományát. (Mk 12,41-44)
Minden szervezet emberekből áll, ez alól az Egyház sem kivétel. Előfordulhatnak elhajlások, túlkapások, amik, ha az Egyházról derülnek ki, sokkal nagyobb vizet kavarnak, mint más szervezet esetében és ez nem csoda: az Egyháztól mást várunk. Meg kell azonban érteni, hogy mindenki elsősorban saját magáért felel, a saját tetteiért kérik számon: az, ha valaki jó szándékkal, az Egyház működési költségeire felajánl egy összeget, az ő jó cselekedete lesz. Ha viszont egy egyházi személy a pénzt rossz célra használja fel, az az ő vétke marad.
3. Egyház és Biblia
Az Egyház letért az evangélium útjáról?
Sokan kritizálják az Egyházat a Szentírás tanításától való állítólagos elfordulásáért, sőt, azért is, mert állítólag megváltoztatta a Biblia szövegét. Azzal kapcsolatban, hogy változott-e az idők folyamán az eredeti Szentírás szövege, és hogy miért nem kerültek bele bizonyos könyvek, korábban már foglalkoztunk, az oldal alján elérhető az erről szóló aloldal. Fontos azonban kitérni azokra a vádakra, miszerint az Egyház tanítása nem egyezik az evangélium tanításával. Az alábbiakban megnézünk néhány példát:
Szentek tisztelete
Tisztelni valakit azért, amit tett, sosem kérdés. Dávid királyt is generációk tisztelték, ahogy a prófétákat, később a hitvalló keresztényeket is (ezért került leírásra a történetük). Természetesen nem úgy tiszteljük őket, ahogy Istent, akit imádunk, hanem csodáljuk az életüket, tanulunk tőlük. A kérdés inkább abban áll, hogy szabad-e könyörögni, „imádkozni" hozzájuk (ez nem jelent imádatot). A Szentírás szövege nem igazán foglalkozik ezzel a kérdéssel, egyesek a halottlátással vonnak párhuzamot, ami valóban tilos (Lev 20,27). Ha érdekel, hogy ennél miért árnyaltabb a kép, akkor az oldal alján kattints a túlvilági kapcsolatról szóló ikonra!
Faragott képek tisztelete
A bibliai ellentmondásokról szóló részben is felhívtuk rá a figyelmet (alább elérhető): először a Biblia tiltja a képek, szobrok tiszteletét, utána mégis többször utasít ilyen tárgyak készítésére (frigyláda kerubjai, rézkígyó, szentély falán kerub ábrák). Fontos megvizsgálni, mit, mikor, miért ír a Biblia! A Tízparancsolat idején fontos volt tisztázni, hogy a bálványszobrok nem istenek, tilos kéz alkotta tárgyakat istennek tekinteni és isteni tiszteletben részesíteni azokat. Ez teljesen más hozzáállás, mint amikor az elhunyt nagypapám fényképe kint van a falamon, esetleg néha szólok is hozzá, hogy „te most mit tennél a helyemben, nagyapa?" Ettől még nem hódolok előtte és nem tekintem őt istennek. Másrészt azzal, hogy Jézus emberi alakot öltve saját magát ábrázolta, bárki lefesthette volna őt (állítólag Lukács meg is tette), vagy ha lett volna fényképező, lefényképezhette volna. Tehát gyakorlatilag okafogyottá vált a képek tilalma, amennyiben nem más istenek, bálványok képeiről, szobrairól van szó, tehát nem másfelé mutat, mint az igaz Istenre.
Miért van hét szentség?
Röviden: azért, mert hét szentség azonosítható, melyeket Krisztus alapított, vagy megerősített, illetve az apostolok is alkalmaztak, hittek. A szentségek látható jelek, melyek láthatatlan kegyelmeket közvetítenek. Íme:
1. Keresztség: „Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében." (Mt 28,19)
2. Bérmálás: Jézus megígéri a Szentlelket (Jn 14,16), beteljesedik Pünkösdkor (ApCsel 2,1-4), majd az apostolok a keresztségtől függetlenül szolgáltatják ki Szamáriában (ApCsel 8,15-17) és Efezusban is (19,1-7).
3. Oltáriszentség - Eucharisztia: Jézus megígérte az „élet kenyerét", ami az Ő tulajdon teste és vére, amit ennünk és innunk kell (Jn 6,27-41), az utolsó vacsorán megvalósította, és kérte a tanítványokat, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére (Lk 22,19).
4. Bűnbocsánat - szentgyónás: Jézus megígérte Péternek (Mt 16,19), majd utasította a tanítványokat annak kiszolgáltatására (Jn 20,21-23).
5. Betegek kenete: Jézus utasítja a tanítványokat a betegek meggyógyítására (Mt 10,7), amihez már akkor nem egyszer olajat is használtak (Mk 14,6-8) és ez később is megmaradt (Jak 5,14-16).
6. Egyházi rend - papság: Jézus 12 apostolt választ, hatalmat ad nekik a tisztátalan lelkek felett (Mt 10,1), és a fentiek szerint a Bűnbocsánat és az Oltáriszentség kiszolgáltatására is. E hatalmat kézrátétellel adták tovább a tanítványok (1Tim 4,14; 2Tim 1,6).
7. Házasság: A teremtés könyvéig nyúlik vissza, de Jézus megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza." (Mt 19,6) Pál ráadásul Krisztus és az Egyház kapcsolatával hozza párhuzamba (Ef 5,31-33).
(forrás: Dolhai Lajos: A szentségek teológiája c.)
Miért vannak „babonás" szentelmények és ereklyék a katolikusoknál?
Az Egyház az oldás és kötés hatalmánál fogva bátorkodik Istennek szentelni minden személyt, tárgyakat, házakat, bármit, amit a hívek is szívesen ajánlanak fel Neki, megtörve a Sötétség hatalmát. Így áldja meg a pap a vizet, amiből szentelt víz lesz, a sót, gyertyát, bármilyen vallásos tárgyat, az otthonunkat de akár ételt is, sőt, mi is kaphatunk és bizonyos keretek között adhatunk különféle áldásokat. Abban, hogy a teremtményeket Istennek ajánljuk és azért imádkozunk, hogy a Sátán távozzon onnan, nincs semmi babona: aki félreérti ezek jelentőségét és szerencsehozó kabalának tekinti e tárgyakat, nem az Egyház hitét vallja.
Ereklyék már a Szentírásban is szerepelnek: Jézus ruhája szegélyétől gyógyulást vártak (Mt 9,21), ahogy a Pál által érintett ruhadaraboktól (ApCsel 19,11-12), sőt, még Péter árnyékától is (ApCsel 5,15), és ezek a Szentírás szerint be is következtek.
Cselekedetek révén üdvözülünk, vagy hit által?
Hogyan juthatunk a mennybe? Sokan vádolják az Egyházat azzal, hogy a vallásos cselekedeteket helyezi előtérbe, pedig a Szentírás szerintük arról beszél, hogy a hit által üdvözülhetünk (vö. Fil 3,9). A Szentírás tanúsága szerint mindkettő fontos: hit nélkül a törvény megtartása valóban nem üdvözít (Gal 2,16 - egyébként ezt konkrétan a farizeusi törvénytartásra érti az apostol), de a hit is halott cselekedetek nélkül (Jak 2,26). Maga Jézus is tanúságot tesz emellett, amikor azt mondja, hogy csak az üdvözülhet, aki megcselekszi a mennyei Atya akaratát (Mt 7,21).
Ez a kulcs: azoknak a cselekedeteknek van érdemszerző (azaz mennyei jutalmat érdemlő) ereje, amik Isten akaratának megfelelnek, tehát hitben születnek, amit gyakorlatilag a Szentlélek cselekszik meg bennünk (vö. Róm 8,14; ApCsel 15,28). Hiába adományoz valaki rengeteg pénzt a leukémiás gyerekek gyógyítására, nem juthat a mennybe, ha közben gyűlöli a testvérét (1Jn 2,9). Jól összefoglalja ezt az Ef 2,8: „Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka."
Mi az evangélium útja?
Az evangélium (magyarul örömhír) útja az, amit Jézus meghirdetett földi és megdicsőült élete során, amíg véglegesen fel nem ment a mennybe. Jézust magyarázzák az apostolok további írásai is, így ezek megtartása is az evangéliumi életre segít. Ha az evangéliumot egy mondatban kellene összefoglalni, akkor ismét a főparancsot idézhetjük, mely így hangzott Jézus szájából:„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből... Szeresd felebarátodat, mint saját magadat." (Mt 22,37-39)
4. Cölibátus, pedofília
Papi nőtlenség? Mi van az áldozatokkal?
A többi egyházi felekezetben nem jellemző a nőtlen életforma, csak a katolikusban, illetve az ortodoxban, de ott is csak a szerzetesek és püspökök esetében feltétel ez. Sokan támadják az Egyházat, hogy nem halad a korral, feltételezve, hogy a deviáns nőtlen életforma az, ami deviáns magatartáshoz vezet, amikor egyházi személyekről kiderül, hogy homoszexuális, vagy pedofil hajlamaik, sőt, akár áldozataik is vannak. Talán megengedőbb a társadalom, amikor kiderül, hogy a papnak titkon barátnője és gyermekei vannak, bár az Egyház jó hírét ez is rendre aláássa.
A Szentírás tanítása:
Jelentős szerepe volt a szüzességnek az idők folyamán: házasságkötés előtt szűznek (érintetlennek) kellett lennie a lánynak (Ter 24,16; MTörv 22,13-21; Szám 31,18), a megszentelt kenyér elfogyasztásához és a katonáskodáshoz a nőktől való tartózkodás volt előírva (1Sám 21,5-6), Mária is szűz volt (Iz 7,14; Lk 1,27) és maga Jézus sem házasodott meg, a tanítványok családjáról nem tudunk, csak annyit, hogy Péternek volt anyósa (Mt 8,14), de lehet, hogy a felesége már nem élt. Jézus ezt tanította a cölibátusról: „Van, aki... úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!” (Mt 19,12) Majd Pál apostol is javasolja minden hívőnek saját szűzi életformáját (1Kor 7,8-9), de még a Jel 14,4 is beszél száznegyvennégyezer megváltott szűz férfiról.
Ha a Szentírás szerint a cölibátusnak helye van a keresztény életében, sőt, a mennyek országáért mondanak le róla az emberek, akkor ennek az életformának is elismert helye kell legyen az Egyházban.
Az Egyház el is fogadja és szorgalmazza ezt: szerzetesnek, vagy apácának szoktuk nevezni azokat a híveket, akik életformaként választják a szüzességet. Akik így élnek, megosztottság nélkül tudnak Istenhez ragaszkodni, neki élni. (vö. KEK 922) A római egyháznak a diakónusok kivételével „...minden fölszentelt szolgáját olyan hívő férfiak közül választják, akik nőtlenek, és megvan az akaratuk, hogy a cölibátust „a mennyek országáért" megtartják" (KEK 1579) Tehát senkinek nem kötelező a szüzesség, de római katolikus papot csak ilyen életformában élők közül választanak, ezért - megfordítva - aki pap szeretne lenni, ezt vállalnia kell.
És az áldozatok?
A gond ott kezdődik, amikor valaki nem szívből, nem isteni elhivatottságból mond igent a cölibátusra, illetve amikor egy pap, szerzetes elmagányosodik és nem kér/kap támogatást a nehézség idején. Mindnyájan ki tudunk égni a hivatásunkban, és ez a papokra is igaz. Nem tagadhatjuk, hogy jelentős a papi és szerzetesi homoszexuális és pedofil botrányok száma, és sokan hagyják ott a papi hivatást azért, hogy megházasodjanak. Ez súlyos jelenség, azonban nem felejthetjük el, hogy a civil életben is hasonló jelenség figyelhető meg, a válások, megcsalások, a családon belüli erőszak és egyéb botrányok száma igen jelentős, rengeteg tanár-diák abúzusról is tudunk. Ezzel nem kendőzhetjük el az egyházi személyek szörnyű vétkeit, de megfelelő kontextusba helyezhetjük azokat. „Egy német kriminálpszichológus - H-L. Kröber - számításai szerint nem cölibátusban élő emberek kb. 36-szor nagyobb arányban követnek el szexuális bűncselekményt, mint a cölibátusban élők." (forrás: Székely János: A hit kapuja c.) Ezek szerint a nőtlen papok, szerzetesek, vagy apácák körében 36-szor nagyobb biztonságban vagyunk, mint másutt.
A fentiek nem változtatnak a tényen, hogy az ilyen elkövetett bűnök súlyos károkat okoznak az áldozatoknak és az egész Egyháznak, és ezekért súlyos büntetést kell kiszabni mind egyházi, mind civil részről. Erre az Egyház kiemelt figyelmet fordít immár Magyarországon is, az államinál is szigorúbb szabályokkal (pl. minden 18 éves kor alatti esetet pedofíliának minősít).
+1: Komolyan ők Krisztus Egyháza?
Sokszor halljuk - talán magunk is azt valljuk -, hogy „vallásos vagyok én, hiszek Istenben, de a magam módján. Nincs szükségem egyházra ahhoz, hogy hinni tudjak."
Aki így vélekedik, egyrészről igazat mond.
Hiszen lehet úgy istenhitem, hogy nem vagyok keresztény, a muszlimok is hisznek Istenben, csak mást tanítanak róla. Mindnyájan megalkothatjuk a saját vallásunkat, ez azonban veszélyes, mert bálványimádássá válhat: önmagunk válunk a vallásunk mindenható vezetőjévé, és így nem Isten akaratának adjuk át magunkat.
Másrészt maga a keresztény hit hallásból fakad (Róm 10,17), illetve kegyelem (Ef 2,8), és ezt úgy is megkaphatjuk, hogy nem vagyunk templomba járó keresztények.
Ugyanakkor maga Isten is Szentháromság: hárman vannak, és ők együtt az egy Isten. Ő nem a magányosság istene.
Jézus földi pályafutása során is azzal kezdte működését, hogy tanítványokat hívott maga köré: egy belső 12 fős kört (Lk 6,13), illetve egy nagyobb, 72 főset is (Lk 10,1), akiket elküldött az emberek közé, majd megparancsolta nekik, hogy mindenkinek vigyék el az örömhírt. Jézusnak tehát komoly közösségszervezői céljai voltak, gyakorlatilag Ő maga állított fel hierarchiát tanítványai körében. Aki valóban megismeri Jézus szándékait, vajon miért nem keres olyan keresztényeket, akikkel együtt tud fejlődni?
Na jó, de melyik egyház?
Mindegyiknek megvan a maga karizmája, előnye, ha úgy tetszik. Leegyszerűsítve:
- A pünkösdi karizmatikus gyülekezetek előnye általában a jó zenei élmény és a Szentlélek erős megnyilvánulásai.
- A történelmi protestáns egyházak (pl. református, evangélikus) a Biblia igéire való hivatkozásban erősek.
- Az ortodoxok egyfajta ősiséget sugallnak, emellett erősen kötődnek szentjeikhez és a gyönyörű ősi hagyományaikhoz.
- A katolikusok sokfélék: megtalálható náluk a pünkösdi, az ortodox (régi rítus párti és görög katolikus), a biblikus és a máriás irányzat is, mindezt teológiai egységbe fogva, egymásnak ellent nem mondva.
Rengeteg különféle szerzetesrend és mozgalom van a Katolikus Egyházban, akiknek szintén más-más karizmája van, azaz igaz rájuk a nevük: a katolikus azt jelenti, hogy „egyetemes", vagy „általános".
Emellett katolikusként meg kell, hogy osszam, melyek azok a tanítások, amik miatt úgy vélem, hogy a teljes igazságot ebben az egyházban találhatjuk meg. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány:
1) Péter, a „kőszikla" elsősége és a Pétertől máig levezetett pápák sora egyedülálló az összes felekezet között: ezért tartják úgy a katolikusok, hogy ők Krisztus eredeti egyházának jogutódjai, akikre igaz, hogy a „pokol kapui nem vesznek erőt rajta" (Mt 16,18), ami látszik a történelemben: annyi viszontagság után csoda, hogy még létezik, sőt, más kontinenseken ma is intenzíven gyarapszik az Egyház.
2) Eucharisztia: egyedül a katolikusok és az ortodoxok veszik komolyan Jézus tanítását, hogy a pap által Jézus szavai révén átváltoztatott kenyér és bor valóban az Ő teste és vére lesz és az is marad. (Lk 22,19-20)
3) Egyedül a katolikusok azonosították a napba öltözött asszonyt, aki fiúgyermeket szült és a Sátán ellensége (Jel 12,1-6). Ez így most talán erősnek tűnik a Mária-szkeptikusoknak, de a Máriáról szóló részben erről többet lehet olvasni.
4) Ebben az Egyházban van kiemelt, megbecsült, szentesített helye a szűzi életformának (papi, szerzetesi hivatás).
(ez nem zárja ki azt, hogy a többiek is utódjai az eredeti egyháznak, de egyes tanításokban esetleg eltérhettek az eredeti tanítástól).
Mit kell a pápa szavaiból elhinni? Minden szavát?
Nem, dehogy! Az oldás és kötés hatalma nem azt jelenti, hogy minden szavát, amit mond, el kell fogadni. Fontos, hogy tisztelettel figyeljük, mit tanít a pápa, de ő is tévedhet. Azonban, amikor hit és erkölcs dolgában „ex cathedra Petri" jelent ki valamit, akkor azt hittételként fogadjuk el. Csoda, hogy ennek ellenére semmilyen őrült állítást nem iktattak ex cathedra törvénybe az egyház történelmének sötétebb korszakaiban sem, ami a Szentlélek művének, Jézus ígéretének tekinthető (Mt 16,18). „Csak olyan tételek kerülnek ex cathedra megfogalmazásra, amelyeket már az egész Egyház a hitében hordoz, és ezzel indokolja kinyilatkoztatott voltukat." Ritka eset, amikor így nyilatkozik a pápa, és a kijelentés formulájából tudni lehet, hogy erről van szó. Utoljára II. János Pál Pápa tett ilyen megnyilatkozást a gyilkosságról, az abortuszról és az eutanáziáról. Azt megelőzően pedig XII. Piusz 1950-ben Szűz Mária mennybevételével kapcsolatban. (forrás: katolikusvalasz.blogspot.com)
Szenthagyomány: miért tisztelik a katolikusok a hagyományokat?
Nem minden hagyományt tisztelnek a katolikusok, illetve csak annyira tisztelik, amennyire az az evangéliummal összhangban áll. Pl. a népszokások szép hagyomány, de nem ebbe a kategóriába tartozik. Szenthagyomány alatt a katolikusok a hitnek azt az esszenciáját, azt az alapját értik, amire hitünket építjük, ahogy az első keresztények is tették. Erről bővebb kifejtés az alábbi gombra klikkelve található:
ez is érdekel?
_______
Nézz körül további tartalmaink között is!
Az imádság ereje...
...elűzi a démont? Imádkozhatok halottért?
Ellentmondások
Hiteltelenné teszik a Biblia tanítását?
Túlvilági kapcsolat
Kommunikálhatunk szellemekkel?
