Sokan kritizálják az Egyházat a Szentírás tanításától való állítólagos elfordulásáért, sőt, azért is, mert állítólag megváltoztatta a Biblia szövegét. Azzal kapcsolatban, hogy változott-e az idők folyamán az eredeti Szentírás szövege, és hogy miért nem kerültek bele bizonyos könyvek, korábban már foglalkoztunk, az oldal alján elérhető az erről szóló aloldal. Fontos azonban kitérni azokra a vádakra, miszerint az Egyház tanítása nem egyezik az evangélium tanításával. Az alábbiakban megnézünk néhány példát:
Szentek tisztelete
Tisztelni valakit azért, amit tett, sosem kérdés. Dávid királyt is generációk tisztelték, ahogy a prófétákat, később a hitvalló keresztényeket is (ezért került leírásra a történetük). Természetesen nem úgy tiszteljük őket, ahogy Istent, akit imádunk, hanem csodáljuk az életüket, tanulunk tőlük. A kérdés inkább abban áll, hogy szabad-e könyörögni, „imádkozni" hozzájuk (ez nem jelent imádatot). A Szentírás szövege nem igazán foglalkozik ezzel a kérdéssel, egyesek a halottlátással vonnak párhuzamot, ami valóban tilos (Lev 20,27). Ha érdekel, hogy ennél miért árnyaltabb a kép, akkor az oldal alján kattints a túlvilági kapcsolatról szóló ikonra!
Faragott képek tisztelete
A bibliai ellentmondásokról szóló részben is felhívtuk rá a figyelmet (alább elérhető): először a Biblia tiltja a képek, szobrok tiszteletét, utána mégis többször utasít ilyen tárgyak készítésére (frigyláda kerubjai, rézkígyó, szentély falán kerub ábrák). Fontos megvizsgálni, mit, mikor, miért ír a Biblia! A Tízparancsolat idején fontos volt tisztázni, hogy a bálványszobrok nem istenek, tilos kéz alkotta tárgyakat istennek tekinteni és isteni tiszteletben részesíteni azokat. Ez teljesen más hozzáállás, mint amikor az elhunyt nagypapám fényképe kint van a falamon, esetleg néha szólok is hozzá, hogy „te most mit tennél a helyemben, nagyapa?" Ettől még nem hódolok előtte és nem tekintem őt istennek. Másrészt azzal, hogy Jézus emberi alakot öltve saját magát ábrázolta, bárki lefesthette volna őt (állítólag Lukács meg is tette), vagy ha lett volna fényképező, lefényképezhette volna. Tehát gyakorlatilag okafogyottá vált a képek tilalma, amennyiben nem más istenek, bálványok képeiről, szobrairól van szó, tehát nem másfelé mutat, mint az igaz Istenre.
Miért van hét szentség?
Röviden: azért, mert hét szentség azonosítható, melyeket Krisztus alapított, vagy megerősített, illetve az apostolok is alkalmaztak, hittek. A szentségek látható jelek, melyek láthatatlan kegyelmeket közvetítenek. Íme:
1. Keresztség: „Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében." (Mt 28,19)
2. Bérmálás: Jézus megígéri a Szentlelket (Jn 14,16), beteljesedik Pünkösdkor (ApCsel 2,1-4), majd az apostolok a keresztségtől függetlenül szolgáltatják ki Szamáriában (ApCsel 8,15-17) és Efezusban is (19,1-7).
3. Oltáriszentség - Eucharisztia: Jézus megígérte az „élet kenyerét", ami az Ő tulajdon teste és vére, amit ennünk és innunk kell (Jn 6,27-41), az utolsó vacsorán megvalósította, és kérte a tanítványokat, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére (Lk 22,19).
4. Bűnbocsánat - szentgyónás: Jézus megígérte Péternek (Mt 16,19), majd utasította a tanítványokat annak kiszolgáltatására (Jn 20,21-23).
5. Betegek kenete: Jézus utasítja a tanítványokat a betegek meggyógyítására (Mt 10,7), amihez már akkor nem egyszer olajat is használtak (Mk 14,6-8) és ez később is megmaradt (Jak 5,14-16).
6. Egyházi rend - papság: Jézus 12 apostolt választ, hatalmat ad nekik a tisztátalan lelkek felett (Mt 10,1), és a fentiek szerint a Bűnbocsánat és az Oltáriszentség kiszolgáltatására is. E hatalmat kézrátétellel adták tovább a tanítványok (1Tim 4,14; 2Tim 1,6).
7. Házasság: A teremtés könyvéig nyúlik vissza, de Jézus megerősíti: „amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza." (Mt 19,6) Pál ráadásul Krisztus és az Egyház kapcsolatával hozza párhuzamba (Ef 5,31-33).
(forrás: Dolhai Lajos: A szentségek teológiája c.)
Miért vannak „babonás" szentelmények és ereklyék a katolikusoknál?
Az Egyház az oldás és kötés hatalmánál fogva bátorkodik Istennek szentelni minden személyt, tárgyakat, házakat, bármit, amit a hívek is szívesen ajánlanak fel Neki, megtörve a Sötétség hatalmát. Így áldja meg a pap a vizet, amiből szentelt víz lesz, a sót, gyertyát, bármilyen vallásos tárgyat, az otthonunkat de akár ételt is, sőt, mi is kaphatunk és bizonyos keretek között adhatunk különféle áldásokat. Abban, hogy a teremtményeket Istennek ajánljuk és azért imádkozunk, hogy a Sátán távozzon onnan, nincs semmi babona: aki félreérti ezek jelentőségét és szerencsehozó kabalának tekinti e tárgyakat, nem az Egyház hitét vallja.
Ereklyék már a Szentírásban is szerepelnek: Jézus ruhája szegélyétől gyógyulást vártak (Mt 9,21), ahogy a Pál által érintett ruhadaraboktól (ApCsel 19,11-12), sőt, még Péter árnyékától is (ApCsel 5,15), és ezek a Szentírás szerint be is következtek.
Cselekedetek révén üdvözülünk, vagy hit által?
Hogyan juthatunk a mennybe? Sokan vádolják az Egyházat azzal, hogy a vallásos cselekedeteket helyezi előtérbe, pedig a Szentírás szerintük arról beszél, hogy a hit által üdvözülhetünk (vö. Fil 3,9). A Szentírás tanúsága szerint mindkettő fontos: hit nélkül a törvény megtartása valóban nem üdvözít (Gal 2,16 - egyébként ezt konkrétan a farizeusi törvénytartásra érti az apostol), de a hit is halott cselekedetek nélkül (Jak 2,26). Maga Jézus is tanúságot tesz emellett, amikor azt mondja, hogy csak az üdvözülhet, aki megcselekszi a mennyei Atya akaratát (Mt 7,21).
Ez a kulcs: azoknak a cselekedeteknek van érdemszerző (azaz mennyei jutalmat érdemlő) ereje, amik Isten akaratának megfelelnek, tehát hitben születnek, amit gyakorlatilag a Szentlélek cselekszik meg bennünk (vö. Róm 8,14; ApCsel 15,28). Hiába adományoz valaki rengeteg pénzt a leukémiás gyerekek gyógyítására, nem juthat a mennybe, ha közben gyűlöli a testvérét (1Jn 2,9). Jól összefoglalja ezt az Ef 2,8: „Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka."
Mi az evangélium útja?
Az evangélium (magyarul örömhír) útja az, amit Jézus meghirdetett földi és megdicsőült élete során, amíg véglegesen fel nem ment a mennybe. Jézust magyarázzák az apostolok további írásai is, így ezek megtartása is az evangéliumi életre segít. Ha az evangéliumot egy mondatban kellene összefoglalni, akkor ismét a főparancsot idézhetjük, mely így hangzott Jézus szájából:„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből... Szeresd felebarátodat, mint saját magadat." (Mt 22,37-39)